Kanyarodás és sávváltás

"Csak azzal kell összevetni, hogy mi történne, ha 2x2 sávos lenne... "
Ne beszéljük bele a jogszabályba, ami nincs benne! Azt, hogy hány sávos útról érkezik egy jármű, csak az illető jármű vezetője tudhatja biztosan, a szemből (vagy egyéb helyről) érkező nem biztos, hogy látja. Ettől kezdve máris nincs értelme az érkezést a kiinduláshoz rendelni.

Az első számú gond, hogy a külsőből külsőbe, belsőből belsőbe szabályt a KRESZ nem ismeri.
Az még elég jól meg van határozva, hogy egyéb jelzések hiányában hova kell besorolni a bekanyarodás előtt.
Azt, hogy hova kell érkezni, a 31. § (3) bekezdés szabályozza csupán:

"A járművel másik útra ? ha közúti jelzésből más nem következik ? jobbra kis ívben, balra nagy ívben kell bekanyarodni, úgy, hogy a jármű a bekanyarodás után a menetirány szerinti jobb oldalon maradjon. Ha az úttest menetirány szerinti jobb oldalán kerékpársávot jelöltek ki, a jobbra bekanyarodásra ? a kerékpár forgalom akadályozása nélkül és ha burkolati jel ezt lehetővé teszi ? a kerékpársáv igénybevételével kell felkészülni."

Ennyi.
Egyébként nehéz is lenne egy minden helyzetre megfelelő szabályt kitalálni, elvileg elképzelhető olyan kereszteződés is, ahol nem csak 2 út (4 irány) találkozik, hanem legalább 5 irányból lehet érkezni és mind párhuzamos közlekedésre alkalmas...

Ami itt fontos, az a "ha közúti jelzésből más nem következik" szövegrész -- bár alighanem az útfelújítások, a kötelező kikerülési irány tábla lehettek a jogalkotó előtt, bizony a terelővonal is közúti jelzések közé tartozik, amiből más -- a fenti szabályhoz képest kevésbé megengedő -- bekanyarodás következik.

Nagyon nem mindegy tehát, hogy hol vannak terelővonalak felfestve (persze csak ha nem lepi őket hó, mert akkor a dolog felejtős). Terelővonalak hiányában a felelősség egyértelműen a balra kanyarodó jármű vezetőjét terheli. Ha a jobbra kanyarodó jármű terelővonalat lépett át, akkor a kérdéskör bonyolultabb. Már csak azért is, mert vita alakulhat ki arról, hogy egy baleset még az egyik útról másik útra kanyarodás közben, vagy a kanyarodást követően történt-e... De ebben az esetben sem vitatható az, hogy a balra kanyarodó elmulasztott elsőbbséget adni, a kérdés csupán az, hogy a dolog kölcsönös volt-e.

Éppen ez a helyzet az, ahol szerintem nem kétséges, hogy a jobbra kanyarodónak van elsőbbsége.
A felüljáró nem csupán másik sávot jelent itt, hanem másik utat, és éppen ezért a Rózsák tere felől érkező autó nem vált sávot, amikor a felüljáróra hajt, hanem a két út közül, amire jobbra kanyarodhat, a távolabbi utat választja!

Azért nem kifejező a "kis ív" meghatározás, mert ha a kis ív azt jelenti, hogy a legkisebb ívben kanyarodva a közelebbi sávba kell érkezni, akkor viszont a "nagy ív"-nek azt kéne jelenteni, hogy a legnagyobb ívben a távolabbi sávba kell érkezni, ami balra kanyarodás után pont a jobb szélső sáv lenne.
A kis ív igazából azt jelzi, hogy a keresztező út felezővonalától jobbra eső részre kell érkezni, a nagy ív pedig, hogy a felezővonalon túlra. Ahogy a KRESZ is rögzíti:
"A járművel másik útra jobbra kis ívben, balra nagy ívben kell bekanyarodni, úgy, hogy a jármű a bekanyarodás után a menetirány szerinti jobb oldalon maradjon."

Nézd, annyiban igazad van, hogy a jobbrakanyarodó egy baleset esetében elmulasztotta megadni az elsőbbséget, amit a sávváltása miatt a KRESZ 29. § (1) bekezdés szerint meg kellett volna adjon.

Azt viszont elfelejted, hogy a balra kanyarodó a KRESZ 31. § (5) bekezdés ca) pontja miatt szintén köteles lett volna elsőbbséget adni a szemből érkező jobbra kanyarodó járműnek. Itt nincs megemlítve, hogy csak annak, aki nem vált sávot!

"eléggé egyértelműen ott van, hogy jobbra kis ívben a jobbszélső sávba KELL kanyarodjál."
Kérdezném, hogy a KRESZ melyik paragrafusában szerepel ez, hogy a jobb szélső sávba kell kanyarodni?

Én úgy gondolom, hogy a megoldás az adott helyzetben alkalmazandó szabályok elvi sorrendjében rejlik. Ha ezt vesszük figyelembe, akkor nem kell azon dilemmázni, hogy egy szabály esetleg erősebb, mint a másik...

Balra kanyarodás esetében a cselekvési sorrend:
1. Szándék jelzése az irányjelzővel.
2. Besorolás a megfelelő helyre.
3. Elsőbbségadási kötelezettségről való meggyőződés.
4. Ha szükséges elsőbbségadás.
5. Tényleges bekanyarodás a megfelelő ívben, és a megfelelő helyre.

Ez alapján a 3. pontban el kell dönteni azt, hogy érkezik e szemből egyenesen haladó, vagy jobbra kanyarodó. HA igen, akkor addig a kereszteződésbe nem szabad behajtani, hiszen nekik lesz elsőbbségük. Ha elmentek, akkor lehet kanyarodni az adott helyzetnek megfelelő helyre.

Kedve László!
Az okfejtésedben is ellentmondásba keveredsz magaddal: "a jobbra kanyarodó, ha nem a jobb szélső sávba érkezik hanem a belsőbe (akár a harmadik, negyedik sávba) akkor mindenképpen áthalad egy vagy több sávon, tehát irányt változtat...."
Ez így már bocsánat de hülyeség - tehát ha egy vagy több sávon merőlegesen áthaladok, akkor irányt változtatok?? Ez ugye könnyen belátható hogy egyszerűen nem igaz, mert ha nem kanyarodom jobbra, akkor is pont ugyanezt teszem tehát egészen addig NEM változtatok irányt, amíg le nem térek arról az útról, amin eddig közlekedtem - ebben azért ugye egyetérthetünk? :)
A szabályozás pedig teljesen jó (még 40 évesen is :P ): egészen addig (a sávig) amíg egyenesen haladok - ha pl 10 sáv van igenis bekanyarodhatok a 10. sávba is, mert addig egyenesen haladok - IRÁNYVÁLTOZTATÁS NÉLKÜL! Az irányváltoztatás a 10. sávnál következik be, amikor is - és itt ismét vitatkoznék - derékszögben (jobbra kis ívben) fogok belekanyarodni a 10. sávba. Pont ahogyan rajzoltad! A szabályozás lényege: számodra (szemből balra kanyarodónak) teljesen irreleváns hogy én egyenesen haladok tovább, vagy esetleg egyszer csak jobbra bekanyarodom valamelyik sávba, elsőbbséget kell adnod! (Mi van akkor a a 100 éves Tata - akik majd lehetünk mi is ha megérjük :) -(bár én biztos kiszállok az kormány mögül, ha a szenilitás jeleit fogom magamon tapasztalni :) ) - jön velük szembe és tegnap óta kint felejtette az irányjelzőt és bizony esze ágában sincs jobbra bekanyarodni egyik sávba sem!??
Pici matek: A forgalmi sáv szélessége összetevődik : a jármű szélességéből (2,50) + a jármű kígyózó mozgásából adódó szélességtöbbletből (min.0,15) + biztonsági sávból (min.0,10). Ez alapján a minimális sávszélesség : 3,00m!
Tehát ha "csak" egy 2x2 sávos útra kanyarodom a belső sávba, akkor is legalább 3,5-4,5 m-t kell egyenesen tovább haladnom irányváltoztatás nélkül, mire elérem a bekanyarodás helyét (attól függ mennyire sarkosan fordulok - ez ugye erősen sebességfüggő is). Egy autó átlagosan 4,5-5 méter hosszú, kis kategóriában 4 méter körüliek - ebből következik hogy egy teljes autóhossznyi távot teszek meg a kereszeteződésben irányváltoztatás nélkül....
az is mindegy hogy elkezdünk-e játszódni buszmegálókkal vagy útlezárással sb... ilyen részletekbe menni értelmetlenség, hiszen a fő szabály nyilvánvaló és egyértelmű.
Kicsit OFF, de azért kapcsolódik a témához a jobbra kanyarodás miatt:
Ugyanez a helyzet körforgalomból kihajtás esetén többsávos útra! sajnos a gyakorlat a többségében szabályok ismerete nélkül közlekedők részéről hajmeresztően veszélyes, itt a jobbra tartási kötelezettséget szeretik elfelejteni, és amikor én szabályosan jobbra húzódva nem ez első sávba, hanem a másodikba fordulok, akkor széles körforgalmak esetén az idióták nem egyszer dudáltak már le vagy jöttek majdnem nekem, mert a jobbra tartást magasan letojva úgy gondolta hogy akkor egyenes az útja kifelé a belső sávba! A kérdésemet miszerint "belső sávból mióta kanyarodhat jobbra kis ívben?" FEL SEM FOGTA!!! Ja hogy nincs felfestve? hmm... és??? erről is egyértelműen rendelkezik a KRESZ

Értem az érvelésed, de jó jogszabályt alkotni nem könnyű dolog.
Mert, hogyan szóljon a meghatározás? Párhuzamos közlekedés esetén a megfelelő sávba kell érkezni. Oké.
De mi van három sáv esetében? Mi van akkor ha nem látszódnak az útburkolati jelek, és kanyarodás közben még abban sem lehetünk biztosak, hogy egy vagy két sáv van az úton?
Nehéz pár mondatban olyat meghatározni, ami minden helyzetben jól és helyesen alkalmazható.
Szóval, nem egyszerű...